SÜTI (COOKIE) ÚTMUTATÓ
Ez az oldal a könnyebb kezelhetőség érdekében sütiket (cookie-kat) tartalmaz. A sütik szükségesek weboldalának optimális használatához. Segítenek általános használati statisztikák rögzítésében, valamint olyan információk tárolásában, amelyek lehetővé teszik bizonyos szolgáltatások, például a járművek összehasonlítása funkció használatát.Ezek a sütik nem tartalmaznak beazonosítható személyes adatokat. A sütikkel kapcsolatban további információkat olvashat a következő oldalon: Adatvédelem.

2014.01.28.

A Ford jó eredménnyel végzett a 2014-es Dakar Rallyn

Lucio Alvarez és Ronnie Graue a 22. helyen ért célba a Ford Ranger első Dakar Rallyján. Az argentin páros és a Ford Racing Csapat tagjai együtt ünnepelték meg Valparaisóban, hogy sikeresen helyt álltak a világ legkeményebb autóversenyén, ami 14 napon és több mint 9300 kilométeren át (s ebből mintegy 5200 kilométernyi speciál-szakaszon) tette próbára az autókat és a versenyzőket Argentína és Chile legkeményebb terepein.
 
A versenyzőpáros a 11. helyen végzett az utolsó, 535 kilométeres versenyszakaszon, amiből 157 kilométer nagyon durva földút volt. Annak ellenére, hogy néhány apró, de időigényes probléma miatt a verseny során egyszer a 129. helyre csúsztak vissza, a pilóták a későbbiekben több alkalommal is az első tíz között végeztek egy-egy szakaszon – bebizonyítva, hogy a Ford a legjobbak tempójával is képes lépést tartani. Az Argentínát és az Andok hegységet átszelő, majd Chile partjai felé délnek forduló Dakar Rally idén is hihetetlenül kemény volt: a 147 indulónak több mint a fele kiesett menet közben. A 45 fokos hőség, a sziklákkal teleszórt hegyi ösvények, a mély kátyúkkal tarkított, kiszáradt folyómedrek és a gonosz csapdákat rejtő homokdűnék hatalmas terhet róttak emberre és gépre egyaránt. Ám Alvarezék Rangere fényesen bizonyította erejét és megbízhatóságát, mindössze néhány apró hibával teljesítve a teljes versenytávot.
 
Az autót a dél-afrikai Neil Woolridge Motorsport készítette fel a megmérettetésre, a logisztika pedig a német South Racing feladata volt. A csapat két másik versenyzője, Chris Visser és Japie Badenhorst – akik egy ugyanilyen Rangerrel álltak rajthoz – egy súlyos borulás után arra kényszerültek, hogy a második szakaszban kiálljanak a versenyből.
 
Lucio Alvarez (308)
„Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy reméltük, mégis fontos dolognak tartom, hogy célba értünk az autóval, és hogy ezen a héten kifejezetten jól teljesítettünk. Jó érzéssel tölt el a siker, és a verseny során rengeteg hasznos tapasztalatot szereztünk a jövő évi fejlesztésekhez. Ahhoz, hogy sikeresebbé váljunk, nagyobb hangsúlyt kell majd helyeznünk a motor teljesítményére – de az autó minden egyéb szempontból nagyon jónak bizonyult. Az autó számára alighanem a gyors, de kemény argentin szakaszok jelentették a legnagyobb megpróbáltatást, a legdurvább rész pedig sziklákkal és homokcsapdákkal tarkított, 605 kilométer hosszú 11. szakasz volt. Hogy ez milyen komoly próbatétel volt, azt jól jelzi, hogy 500 liternyi üzemanyaggal, három pótkerékkel és egy csomó pótalkatrésszel vágtunk neki. Számomra a 2014-es Dakar legjobb része a 12. szakasz utolsó 100 kilométere volt, ahol kifejezetten élveztem a hatalmas homokdűnéket.”
 
Ronnie Graue (308)
„Kemény hetek állnak mögöttünk, de boldoggá tesz a tudat, hogy végül felléphettünk a dobogóra. Tudjuk, hogy a csapat minden erejét megfeszítve dolgozott, és bár akadt néhány gondunk a startnál, a közös összefogásnak köszönhetően végül sikerült a lehető legjobbat kihozni a versenyből. Pár szakaszon belefutottunk néhány navigációs problémába, de a többi részen simán ment minden. Tudtuk, hogy a dűnéken vagyunk a legjobbak, és ez be is bizonyosodott.”

Neil Woolridge (Csapatfőnök – Neil Woolridge Motorsport / Ford Racing)
„Fantasztikus érzés, hogy sikeresen célba értünk; ha valaki a rajtnál azt ígérte volna, hogy ilyen jól végigcsináljuk majd, két kézzel kaptam volna a lehetőség után. Utólag persze már pontosan tudom, mit csinálhattunk volna jobban. A legfontosabb célunk az volt, hogy célba érjünk, második célkitűzésünk pedig, hogy az első tíz között végezzünk – arról nem is beszélve, hogy a győztesek, vagyis az első öt helyezett közé kerüljünk. Leszámítva az első pár napon adódó problémákat, az eredmény azt mutatja, hogy ez akár össze is jöhetett volna. Bár akadtak gondok a kerekekkel, valamint a pillangószelep burkolata és a VCT miatt a motorvezérléssel is, a Ranger igazán fantasztikus teljesítményt nyújtott. Ahhoz képest, hogy ez egy teljesen új projekt volt számunkra, kifejezetten jól teljesítettünk, és tényleg megveregethetjük egymás vállát. Nagyon büszke vagyok a csapatra. Másfél héttel ezelőtt a srácok igencsak letörtek voltak, de aztán megrázták magukat, és összefogtak, hogy a célba röpítsenek minket. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor az autó célba ért az Antofagastából El Salvadorig tartó 605 kilométeres szakaszon. Ettől mindenki tartott egy kicsit, de a fiúk végigcsinálták, méghozzá káprázatosan, hiszen a 8. helyen futottak be.”
 
Scott Abraham (Csapatfőnök – South Racing)
„Hihetetlenül kemény két hét volt ez, amiben ugyanúgy akadtak eufórikus pillanatok, mint mélypontok. Számomra az jelentette a legtöbbet, hogy végignézhettem, hogyan kovácsolódik egységgé a csapat, és hogyan vetik bele magukat újra a küzdelembe az első hét kudarcai után. Ez az időszak megmutatta, hogy milyen sok érték rejlik ezekben az emberekben. Nagy köszönettel tartozunk minden szerelőnek és az egész csapatnak, amiért biztosították, hogy a Ranger végig tudja csinálni a versenyt. Az utolsó három nap különösen lelkesítő volt, hiszen Lucio és Ronnie ekkor folyamatosan az első 10 között szerepelt. Az első pár nap kisebb problémáitól eltekintve az autó remekül teljesített. Az viszont tagadhatatlan, hogy a rossz startpozíció erősen hátráltatott minket, mivel a Ranger beragadt a nagy teherautók mögé, így rengeteg port kellett nyelnie – ahogy nekünk is. Ám a csapat végül megmutatta, hogy a Ranger milyen teljesítményre képes; különösen a dűnéken, ahol Lucio és Ronnie az első öt között autózott. Ez reménnyel tölt el minket a jövőre nézve, hiszen bebizonyosodott, hogy mind az autó, mind pedig a csapat versenyképes. Egy tanulási szakaszban mindig magasak az elvárások, de azt hiszem, hogy a Ford most igazán büszke lehet a Rangerre. A csapat célba ért, és megmutatta, milyen kemény ez az autó. Sok hasznos tapasztalatot szereztünk az autó további fejlesztéséhez, így aztán jövőre megerősödve térhetünk majd vissza.”



Márkakereskedésünk hírei